Nem minden szorongás nélkül írom ezt az előszót. S szorongásra legalább két okom van. Először is a mai tömegkultúrában egy könyv „sikere” általában abban méretik, hogy mennyiben válik fogyasztás – egészen pontosan – tömeges fogyasztás tárgyává. Ez a könyv pedig efféle dicsőségre nem fog szert tenni – jóllehet nem is pályázik rá. Másodszor azonban ez a könyv azokban a szűkebb szakmai körökben – amik alatt elsődlegesen zenei szakmai köröket értünk – szintén nem számíthat másra, mint érdektelenségre. – És itt az „érdektelenség” kifejezés nagyon pontos, mivel az akadémikus zenetudománynak semmilyen szempontból sem „érdeke” e könyv tartalmának befogadása. Éppen ezért a szakma részéről legfeljebb és legjobb esetben is csend, illetve tudomásul nem vétel fogja körülvenni. Pedig ez a könyv egy világot nyit ki, sőt, a világot nyitja ki. Kitekintést kínál abból az abszolutizált gondolati építményből, amivé főként és elsősorban az európai, illetve európai gyökerű kultúra vált. Kívül kerül, eleve kívül van ezen az önmagát szabadnak látó kultúrbörtönön, és ebből a nézőpontból a maga egyszerűségében nyit panorámát arra a relativizmusra, ami az önabszolutizálást terheli. Mindezt nem csupán elméletként adja elő, hanem nem mellesleg egy sajátságos módszertannal felépít egy új tudományágat, amit immár „zenei régészetként” tisztelhetünk. Nem túlzás ez a kifejezés. A régészeti munkához nagyon hasonlóan fejt le rétegeket, üledékeket egy-egy ismert vagy a feledés homályában még éppen megidézhető zenei emlékről. Ebben a munkájában mindig tárgyszerű, mindig adatol, önti azokat a példákat, amiket már csak az adott speciális zenei terület ismerői értenek. Sokéves kutatómunkájának nagyon is konkréttá vált eredményei teszik elméleti következtetéseit hitelessé. Mindezeken túl nekilát egy nagyon nehéz feladatnak is: megkísérli megragadni és fogalomrendszerben rögzíteni a zene emberre gyakorolt hatásának okát és működését. Az ezzel kapcsolatos fejezetekben természetszerűleg kevesebb a „konkrétság” és több az idealizmus. Gondolatmenetével, következtetéseivel lehet vitatkozni, de bármilyen ellenvélemény mellett is el kell ismerni, hogy tovább jut, zártabb, önmagában erősebb magyarázati rendszert képes felmutatni, mint a hasonló témával kísérletező, materiális szemléletű pályatársai, akik jószerével a hang fizikai jellemzőinek számbavételén nem jutnak túl. Összességében ajánlom ezt a könyvet mindazon kevesek számára, akik érzékelik a világ mai kultúra által engedett látványának bezártságát. Ők értékelni fogják a könyv olvasásakor felszabaduló friss és tiszta légáramlatokat.