"az én uram örökké sietett valahová örökké valahol másutt volt örökké azt képzelte hogy ott másutt egyszerre csak történik valami egyszerre csak megjelenik neki egy mondat és alászáll rá és akkor ő megmenekül és ettől az egyetlen mondattól ő lesz az ász ő lesz a fedett pályás bajnok"

A Vita nuova a Házimurik folytatása. Annak az önéletrajzi trilógiának a második kötete, amelyben Hrabal a feleségét teszi meg narrátornak, Eliąka mesél. Házasságuk, új életük kezdeti éveit élik. Ebben az 1955-től 1962-ig tartó időszakban az író még nem publikál, az író csak felkészül: hulladékpapír-bálázóként, majd színházi kulisszatologatóként - és mindvégig következetes kocsmalátogatóként, művészbarátai körében gyűjti az élményeket és szerzi a tapasztalatot. Következetesen mindig valahol másutt...
Hrabal most is a legszemélyesebb dolgairól beszél. Arról, hogy miként válik éppen ezekben a nehéz években íróvá; hogy hogyan küzd meg - elsősorban önmagával, a saját kishitűségével, szorongásaival - az áhított célért, hogy "ász", "fedett pályás sampion és világbajnok" lehessen az irodalomban.
Tragikomikum, szenvedély és némi önirónia az örökké mozgásban lévő hrabali forgószínpadon. Író szoknyaszerepben.