Horváth (EÖ) Tamás új könyvében hét novella laza füzére áll össze regénnyé, míg 1849-től történelmünk sorsfordító időszakain keresztül 2006. október 23-áig eljutunk. Az egyes darabokat azonban összeköti és misztikussá is teszi a diákként, fiatalemberként, érett férfiként vagy öregen láttatott közös (nevű) főhős, Talpas Szilveszter. A névazonosság ugyanis a mérnök, a vásári mesélő vagy a szökött hadifogoly esetében is az egyező alapállást, magatartásformát példázza: a mindenkori magyar embert, aki elszenvedője, túlélője és láthatatlan alakítója történelmünknek - még ha nem is hőse. Talpas Szilveszter csupán a maga helyén kíván állni közös tragédiáink és korszakváltásaink idején, hogy környezetét szembesítse lezáratlan és megválaszolatlan kérdéseinkkel, azokat a szándékos felejtéstől megóvja, tanulságaikat megértse, s azokat mások számára is értelmezze. Horváth (EÖ) különös alakja nem világraszóló, de nem is átlagos figura: talán évszázadok egyenletének magyar megoldóképlete - talán maga a remény.