A felvidéki költő új kötete szerves folytatása az életmű korábbi állomásainak, sőt, mintha az óvatos összegzés szándéka is munkálkodna az itt olvasható szövegekben. Az írás, ami Fellingernél az autentikus létezés (egyetlen) kiindulópontja és garanciája, az önkereséstől az istenkeresésig építi ki motívumhálóját, újabb és újabb variációkat hozva létre. A hol erős vizualitású, hol prózává csupaszított, a hol banalitásokba záródó, hol a transzcendens felé kilendülő szövegek közti feszültség teszi a költő Ujjnyomatát maradandó olvasmányélménnyé.