Simonyi Zsigmond (1853-1919) neves nyelvész egy csokorra való tréfás mesét és anekdotát tett közzé a nyelvjárásias kiejtést is jelölve 1902-ben.
A kötetben hosszabb-rövidebb történetek, mesék, adomák, beszélgetések, lakodalmi mondókák, találós kérdések, helységnevekkel kapcsolatos találós kérdések követik egymást, csábítva az olvasót arra, hogy ne tegye le a könyvet, élvezze a népi gondolkodásmód szellemes, humoros megnyilvánulásait.
A gyűjtemény 100 szövege felöleli az egész magyar nyelvterületet a Nyugat-Dunántúltól a székelységig. Alcímének megfelelően valóban tanulságos, fordulatokban gazdag nyelvjárási olvasókönyv.
A kiadvány értékét növeli, hogy mind a nyolc nyelvjárásterületről rövid leírást is ad, fölsorolja és példákkal illusztrálja az adott területre leginkább jellemző hangtani, szótani és alaktani sajátságokat.
Mivel a XX. század elején nem volt még szabályozva a nyelvjárási hangok leírásának módja, Simonyi Zsigmond a lehető legjobb megoldást választotta, megtartotta az eredeti kiadványok hangjelölésmódját. Így a szövegek jól tükrözik a helyi nyelvjárást, ugyanakkor túlságosan bonyolult mellékjelek sem akadályozzák a folyamatos olvasást. A mai olvasó számára is segítség, hogy a kötet szövegeiben található népnyelvi szavak meg vannak magyarázva.
Úgy gondolom, a TINTA Könyvkiadó jó érzékkel választott ki egy olyan, több mint száz évvel ezelőtt megjelent klasszikus kiadványt, amelyet nem kellett leporolni, nem vesztette el ma sem az aktualitását. Örömmel vesszük kézbe, olvasgatjuk nap mint nap. Megtehetjük ezt azért is, mert most már nemcsak szakkönyvtárak polcairól érheti el a könyvet néhány kutató, hanem mindenki számára hozzáférhető a reprint kiadás által.
Ajánlom a kötetet, és bízom benne, hogy sikerkönyv lesz a 21. század elején is.
Balogh Lajos nyelvész, nyelvjáráskutató