A nyolvan éve elhunyt Tornyai János festő az alföldi iskola kiemelkedő jelentőségű mestere volt. Kőszegfalvi Ferenc hódmezővásárhelyi nyugalmazott helytörténész, közgyűjteményekből, periodikákból, magánszemélyektől összegyűjtött 936 általa és hozzá írott, ismert és ismeretlen Tornyai-levelet.
Tornyai Jánost, a művet létrehozó embert képeinél, rajzainál közvetlenebbül jellemzik különböző írásművei, egyéniségét, habitusát pedig leginkább levelei tükrözik. Konokul meg nem alkuvó lénye, egyénisége igazán levelezéséből ismerhető meg, ezekben az egyéni, eredeti hangú írásokban tárulkozik föl őszintén, mélyen a töretlenül a saját útját járó avatott művész és hétköznapi ember. Legegyszerűbb földijétől a legnagyobb művészekig mindenkivel a saját nyelvén tudott beszélni. Címzettjei a legszélesebb körből kerültek ki, szabómestertől az államtitkárig sokféle emberhez szólt.
Levelei bepillantást engednek írójuk lelkébe, de bemutatják széles körű kapcsolatait is. Benne van ezekben önpusztító, meg nem alkuvó rajongása a művészetért, élete tragédiái, ellentmondásai.
Egyfajta korkép is ez a gyűjtemény. Feltűnik ezekben a levelekben a századforduló, s a 20. század első harmadának magyar élete, a vidéki mezőváros és Budapest.