Különféle lelki, intellektuális vagy művészi problémákkal küzdő férfiak és nők gyűlnek össze a két világ határán, az óceán partján álló kis Almayer fogadóban. Miközben sorra megismerjük élettörténetüket - vagy életük meghatározó epizódját -, felfedezzük az óceán egy-egy újabb titkát is. "Úgy kell olvasni, mint egy kalandregényt" - írta Baricco a könyvéről, de hőseinek a mesék és az álmok világát idéző kalandjai csak háttérként szolgálnak a fő történethez. Merthogy a regény "főszereplője" a titokzatos, nagy kékség, amely egyszerre gyógyító erő és halálos veszély, az élet bölcsője és a tudás meg az ihlet forrása. Az óceán valamilyen módon fontos szerepet játszik a regény szereplőinek zátonyra futott életében, és az olvasó az utolsó pillanatig találgathatja, hogy a "tengeróceán" kiket fog megmenteni, és kiket veszejt el.

Alessandro Baricco 1958-ban született Torinóban. Filozófiai és konzervatóriumi tanulmányai után először zenekritikusként és televíziós műsorvezetőként vált ismertté, majd 1991-től sorra jelentek meg regényei - elsőként a Harag-várak, aztán a Tengeróceán (1993) és a Novecento (1994). Baricco sajátos, összetéveszthetetlenül egyedi stílusban írja műveit. Zeneiséggel átitatott sejtelmes mondatai, amelyekkel meghökkentő, álomszerű történeteit elmeséli, gyakran az olvasóra hagyják a hiányzó részletek kikövetkeztetésének izgalmas feladatát. Könyveit, melyekből színpadi és filmes adaptációk is készültek, közel harminc nyelvre fordították le.