A kötet Tamási Áron két önéletrajzi írását tartalmazza. Tamási 1939-ben adta ki Szülőföldemen című művét, mely az Amerikából a falujában hazautazó író vallomása. Ez a könyv nemcsak a szülőföld szeretetéről, hanem kisebbségi sorban élőkkel való sorsvállalásról is szól. A művet a háború után elhallgatták, második, hasonmás kiadása csak 1986-ban Baselban jelenhetett meg. A másik mű, a Vadrózsa ága egy tervezett kötet része, melynek azonban csak két fejezete készült el. A Tamási Áron életének utolsó hónapjaiban született írásban az 1926 és 1934 közötti időszak hétköznapjai elevenednek meg, különös tekintettel a korabeli kolozsvári irodalom életére és az Erdélyi Helikon mindennapjaira.

Részlet a Szülőföldemből: "Kialudva és megzsugorodva fekszik a város, amikor hazafelé tartok az udvari szállóba. Sehol senki nem jár. Úgy megsűrűsödött a pára, hogy az arcom és a ruhám vízzel telik meg a rövid úton. Jólesnék, ha a kicsi szobában dorombolva fogadna a kályha, de a fa most is ott fekszik a vaskarikában. Ha ereszteném magamat, könnyen menne most a harag, hogy Jánost vagy a szobaasszonyt felzavarjam, de inkább a fegyelmet gyakorolom s indulataimat teszem vaskarikába."

Részlet a Vadrózsa ágából: "Az én Amerikából való megérkezésem Európába francia kikötőben történt, az ťAquitaniaŤ óriáshajó fedélzetén, Le Havre kikötővárosban. A hajóról leszállva hamarosan vonatra ültem, és a rengeteg sok országúti biciklista látványa mellett, nemkülönben a kies francia tájban gyönyörködve, mely leginkább a mai dunántúli országrészünkhöz hasonlít, Párizson keresztül egyenesen Kolozsvárra tartottam, vagyis Románia felé."

A kötet Sipos Lajos utószavával jelenik meg a Helikon szépirodalmi sorozatában.