"A '60-as évek derekán egy fiatal férfi érkezik egy apró trópusi szigetre. Egy magyar férfi - Párizsból. Most még magányosabb, mint amikor '56-ban elhagyta hazáját - a válás után felesége és fia Európában maradt. A hegyekben kezdi el új életét, ahol a rabszolgák unokái álmodnak egy szebb jövőről. Tanítani kezdi őket az egyetemen, ám hamar kiderül, hogy nem ókori filozófiát, hanem földrajzi és történelmi alapismereteket kell átadnia nekik - a fiatalok semmit sem tudnak saját múltjukról és jelenükről, történelemkönyveiket a gyarmatosítók írták: eddig csak amerikaiak mesélték el Puerto Rico történetét.

Új könyvében Ferdinandy György osztja meg tapasztalatait az olvasóval arról az időszakról, amikor tanár volt a trópuson. Hogyan szembesült egy elnyomott nép küzdelmeivel, hogyan próbálta megreformálni az oktatást, hogyan tanította meg focizni a tanítványait, közösséget kovácsolva belőlük, milyen különös emberekbe botlott ezen a világvégi helyen - magyarokba, őslakosokba, írókba és forradalmárokba, nőkbe és férfiakba. Hogyan élt találkozások és magány, kudarc és sikerek, gyász és újrakezdés pólusai közt. "