A kötet írásai időben és tárgyukat tekintve egyaránt széles spektrumot fognak át. Az 1910-es évektől a második világháborúig terjedő időszak szerzőit vizsgálva különböző, egymással ellentétbe állítható fogalmak (irodalmi modernség és tradicionalizmus, archaizáló és modern költői szerepek, progresszió és konzervatív érzület, filológia és "lényegszemlélet") kapcsolatára irányul a figyelem. Az államszocializmus évtizedeiből elsősorban a nyugati ellenkultúra recepciójára, a parabolisztikus kifejezésmód és a transzgresszív írás lehetőségeire, továbbá az irodalompolitikai mozgástér változásaira került a hangsúly. A kötetet lezáró négy kritika megélt történelem, értelmiségi szerepformálás, illetve önéletrajziság kölcsönhatásait elemzi-értelmezi. Írások Ady Endre, Szilágyi Géza, Kacziány Géza, Fábián Gyula, Kerényi Károly, Thienemann Tivadar, Marót Károly, Baka István, Hajas Tibor, Szerdahelyi István, György Péter, Király István, Réz Pál, Radnóti Sándor, Csepella Olivér könyveiről és egyéb munkáiról, az amerikai beatirodalom magyar fogadtatásáról, valamint Juhász Ferenc, Abody Béla, Nemes Nagy Ágnes részvételéről az 1950-es évek budapesti drogkísérleteiben.