Hol találkozhat a modern nyugati ember Istennel ebben a felgyorsult és technológiavezérelt világban? Az ortodox gyökerekkel rendelkező, később katolizált szerzőnő szerint a válasz erre a kérdésre nagyon egyszerű: nem máshol, mint a pusztinyában. Az orosz kereszténységben régóta élő hagyomány szerint egyes nők és férfiak Istentől indíttatva eldugott, kis erdei házakba, pusztinyákba vonultak el, hogy a csöndben, a magányban, az imádságban az önkiüresítés és engesztelés gyakorlása által a Háromszemélyű Egyistennel találkozhassanak. Catherine Doherty, ez a már-már kortárs misztikusnak mondható világi nő személyes pusztinya-tapasztalatát ülteti át termékeny módon a kortárs nyugati keresztény lelkiségbe. Ez a könyv az általa alapított világi krisztushívőkből álló közösség spirituális vezérgondolatait foglalja össze, s a hétköznapi, Istenre szomjas olvasó számára is számos kincset tartogat. A műben előre haladva a radikálisan egyszerű, magányos, csöndes elvonulás bárki számára elérhető tapasztalata mellett egyre tisztábban feltárul egy belső, rejtettebb pusztaság, a szív pusztinyája, ahol a szerető és szabadító Isten szava létünk legmélyéig hatoló módon szólít meg bennünket.
CATHERINE DE HUECK DOHERTY (1896-1985) az első édesanya és az első női szerző a Lectio Divina-sorozatban. Oroszországban született. Buzgó hite egy mélyen keresztény otthon talajából táplálkozott. Orosz örökségének kincseit magával vitte az igazságra és értelemre éhes nyugati kultúrába. Catherine gyakran félreértések és meghurcoltatások közepette élt, és fáradhatatlanul dolgozott a városok szegényei között, mielőtt megalapította volna a Madonna Háza Apostoli Szolgálatot a kanadai Combermere-ben.