Gianni Annoni ma már ki meri jelenteni, hogy foglalkozására nézve vendéglátós. Annak idején huszonéves egyetemistaként, ösztöndíjjal érkezett Budapestre. Olaszországhoz köti a vére és a családi gyökerei, de immár legalább olyan büszkén vallhatja magát magyarnak is és ez nagyon jó érzéssel tölti el.

Ebben a könyvben - ami első ránézésre egy szakácskönyvnek tűnhet, okkal - egy történetet szeretne elmesélni. Egy történetet, ami róla is, de egyáltalán nem csak róla szól. Java részt ugyan Gianni a mesélő, de nem csak az ő hangján szólal meg. Gallaratéból és annak környékéről indul, ahonnan származik, de ami mégis inkább Budapesten és Magyarországon játszódik. Ez a történet valós eseményeket dolgoz fel, a szereplői köztünk járó, hús-vér emberek, javarészt olyanok, akiktől az elmúlt 15 évben Gianni a saját bevallása szerint nagyon sokat tanult, akiknek sokat köszönhet, és akikkel közösen épített fel valamit, ami ma a Pomo D'oro, és mindaz, ami hozzá kapcsolódik.