A novelláskötet általában úgy keletkezik, hogy az író időrendben vagy valamiféle kibomlás irányában elrendezi folyóiratokban korábban megjelent írásait. Ballai László ellenben huszonöt publikált novellája között talált egy kulcsnovellát, a kötetcímadót, és köré írt újabb tizenötöt, miközben a kulcsnovella motívumait, sorait - egy-egy esetben félbekezdésnyi részleteit - szétszórta a kötet többi darabjába. Az egymástól olykor igen távol megismétlődő motívumokra az olvasó már ismerősként köszönhet, ugyanakkor a háttérben felsejlik a nagyforma, a regény. Különös regény, akkor is összeáll, ha nem elölről olvassuk végig, hanem hátulról, visszafelé.
Ballai egyszerre archaizál és dekonstruálja a klasszicizmust: "És rám nézel, és büszkén széttekintesz, a szépséged, az örökléted sugárzik és megsokszorozódik, Ókeanosz leánya, míg fogságod foglya, Odüsszeusz lüktet minden történetedben." Teremtsünk, legyünk nap téren és időn kívül a saját univerzumunkban, és akkor meg tudjuk érteni - ha elfogadni nem is - a körülöttünk széttöredezett törpe világokat.

Ballai László (1963) novellista, regényíró, esszéíró, publicista, több irodalmi díj nyertese. Alkotói munkásságának középpontja, mozgatója a szabadság.