Az emberiség elérkezett ahhoz a ponthoz, ahonnan vissza kell fordulni, mert ebben a formában előre menni egyet jelent a Föld elpusztításával. Az előző két és fél évezred a latin nyelvű népek és a latin nyelvet (annak nyelvtanát, struktúráját, gondolatiságát) átvevő országok megerősödését hozta, ezáltal pedig az egységtől való elszakadást és rossz irány kijelölését érte el. Ez többek között annak köszönhető, hogy az anyanyelv mint szoftver születésünk után beprogramozza a számítógépet, az agyunkat, az élő hardvert. Így áttételesen a nyelvek is szerephez jutottak ebben az emberiséget formáló harcban.
A magyar az utolsó nyelv legalábbis Európában az egységet hirdető, a másikat tisztelő, mellérendelő nyelvek közül, amely fennmaradt, hogy ezt a szellemiséget továbbadhassa. Hiába az ellentábor nagy hangja, a magyar ősi kódnyelv, amely kihalt nyelvek sokaságával rokon. Ezt nem szégyellni kell, hanem büszkének lenni rá. Ha megpiszkáljuk ezt a mélyen rejtőző tudást, rögtön más arcát mutatja a történelem, máshogyan tekintünk az elmúlt évezredekre, és nem utolsó sorban máshogyan értelmezzük Jézus utolsó szavait is. Ennek a szellemiségnek állít emléket e könyv.