A nagysikerű Műértők beszélgetőkönyv második kötetében Bánó András ismét a műgyűjtésről, mint hivatásról és szenvedélyről kérdezi öt személyes történeten keresztül az itthoni műkereskedelmi, művészeti élet meghatározó szereplőit. Kötelező olvasmány mindazoknak, akiket a művészet, a galériák és a műgyűjtés világa vonz.Alföldi Róbertről kiderül például, hogy műgyűjtőként hogyan tanult meg fokról fokra rengeteg mindent mindarról, ami összefügg a szenvedélyével: a képzőművészetről, a művészekről, a gyűjtésről, sőt még az elengedésről is. Kratochwill Mimi művészettörténészként tud rengeteget első kézből például a Műcsarnok egykori Országos Képzőművészeti Kiállításainak zsűrizéséről, például arról, Aczél György hogyan "szemlézte" Csernus Tibor egyetlen hatalmas festményét, hogy azután ő maga döntsön arról, hogy az végül is kikerülhet-e a közönség elé, vagy nem. Nudelmann László különös "átmenet" a műkereskedő és a műgyűjtő között. Főleg Kornisshoz és Barcsayhoz fűződő személyes kapcsolatairól, a velük töltött időkről és a velük kötött üzletekről mesél. Pátzay Vilma a hazai műkereskedelem átalakulásának kezdeteinél forgolódott a dolgok "sűrűjében": 1984-től 1996-ig volt a félig állami, félig (majd később már egészen) magánvállalkozásban működött Műgyűjtők Galériájának alapító igazgatója. És végül Szekeres Anna pedig az 1985 októberében megnyitott első teljesen magán-műkereskedés, a Qualitas Galéria vezetője volt, aki így azután ugyancsak hitelesen tud mesélni nemcsak a korábbi Képcsarnokos zsűrizésekről és a cég utazó műtárgy ügynökeiről, de arról is, hogy mit jelentett az, hogy ők már "valutával is dolgozhattak".