Brick Callan akkor érzi magát a legjobban Mackinac szigetén, amikor tél van, és eltakarodnak a turisták. A csupa izom, nagy szakállú rendőr szereti a magányt, a csendet, az állandóságot. Meg a marharagut, amit minden héten főz magának egy nagy fazékkal. Nem hánytorgatja fel a múltat, felelősségteljesen végzi munkáját, békében él önmagával.
Ám egy reggel váratlanul felbukkan a szigeten Remi Ford, Brick gyerekkori barátja. Több is ő, mint barát: az öccse régi partnere, Brick exfeleségének legjobb barátnője, ráadásul a főnöke lánya. Egyértelműen tiltott gyümölcs, aki mindent megtestesít, ami hiányzik a férfiból: vidám, szertelen, cserfes lány, akinek a neve egybeforrt a csínytevésekkel, kamaszként örökké Brick húzta ki a csávából. A szinesztéziáját művészként kamatoztató Remi már évek óta Chicagóban él, ahonnan igen ritkán látogat haza a családjához.
Bricknek elég egyszer Remi ragyogó zöld szemébe nézni, hogy tudja, a lány bajba keveredett. Ösztönösen próbálná védeni, mint mindig, de Remi elutasítja a segítségét. Nem tud és nem is akar megbocsátani a férfinak, aki sok évvel ezelőtt összetörte a szívét. Brick is legszívesebben távol tartaná magát a veszélyesen vonzó nőtől, de a jelek szerint csak ő látja, hogy Remi csupán árnyéka önmagának. Miért jött váratlanul haza, és miért ég nála a villany éjszaka is? Muszáj közel férkőznie a nőhöz, még ha ezzel búcsút is mondhat megszokott életének.