Lukáts János (1943) író, költő, kritikus. Amit húsz év alatt elolvasott, amiről húsz év alatt írt, akiket mestereinek választott: róluk gyűlt össze ez a kötetnyi vélemény és töprengés. Néha az idők távolába nyúlt: a Halotti beszédhez, Shakespeare drámáihoz vagy Mikes Rodostójába. Leginkább azonban a magyar közelmúltból választott nagy alkotókat és szemtanúkat, többek között Illyés Gyulát, Németh Lászlót, Szabó Lőrincet, Szabó Magdát. Nem döntéshozó kíván lenni, inkább gondolatébresztő. Erre a szellemi kalandozásra és a művek újra felfedezésére biztatja olvasóit is.
"Én a költő nevét legszívesebben egybeírva és nagybetűvel ejtettem volna ki gyerekkoromban (és igazából még ma is!), valahogy így: SZABÓLŐRINC."
"... a könyv ezúttal is rólunk szól, a kisebb emberi közösségről, amelynek neve család, a nagyobbról, amelynek neve természet. És a kötőanyagról, amely mindkettőt együtt tartja, és a neve: szeretet."