Az 1947-ben írt Erdők könyvei tizenkét meséjével Wass Albert másodszor kopogtat be gyermekeink világába mesekönyvvel. Első meséskötete Tavak könyve címmel jelent meg, még 1943-ban, a budapesti Révai kiadónál.
Az író, akinek házasságát a Teremtő hat fiúgyermekkel áldotta meg, s aki gyermekeinek talán már végigolvasta a magyar meseirodalom színe-javát, szeretettől és lelki szükségtől vezérelve meséskönyvet írt gyermekeinek. Az ifjúkori verseskötetek és regények után egy új műfajjal, a mesével állt elő. "Gyermeknek való mesével amely nem emberöléssel szórakoztat, nem űrbe röpít, idegen bolygókon keres menedéket, hanem itt a földön, emberközelben szövi a mese tulipános, ibolyaillatú szálait, szelíd bölcsességgel ültetve a fiatal lelkekbe a jót, az igazat és a tisztesség meg becsület békés és boldog jövendőt termő palántáit." És miközben olvassuk e meséket gyermekeinknek, óhatatlanul megérezzük, hogy ezek a mesék legalább annyira szólnak nekünk, felnőtteknek is.
A Mese a szörnyűséges nagy fekete semmiről - A szarvasok meséje- a félelemről szól.
"Félelem viszont csak azokban verhet gyökeret, akik nem ismerik Istent, s nem tudják a törvényt. Az élet törvényét, mely csak szeretetről tud, gyűlöletet nem ismer, melyben csak jóság van, s gonoszság nincsen, mely a valóság tükréből Istent sugározza, s melynek fényében semmivé foszlanak az ördögök, a félelmek, a betegségek s nyomorúságok, mint ahogyan szétfoszlik az éjszaka köde a felkelő nap sugara alatt." Gyermekeink alaptalan félelmeit is ezzel a gyógyító tanítással teszi ártalmatlanná a mese írója, Wass Albert.