Khai Diepnek nincsenek érzései. Persze bosszantja, ha valaki odébb teszi a holmiját, és elégedett, ha a könyvelés az utolsó fillérig stimmel, de elsöprő, fontos érzelmeket nem mutat. Nem gyászol, és nem szeret. Azt hiszi magáról, hogy sérült, de a családja ezt másként látja. Ők jól tudják, hogy a férfi az autizmusa miatt egyszerűen csak máshogyan viszonyul az érzésekhez. Mivel nagyon kerüli a párkapcsolatokat, édesanyja a kezébe veszi az irányítást, és Vietnamba megy, hogy tökéletes feleséget találjon neki.

Esme Tran Ho Si Minh-városban lakik. Mivel félvér, mindig úgy érzi, sehová sem tartozik igazán. Amikor lehetősége nyílik Amerikába utazni, hogy egy férjjelölttel találkozzon, nem tud nemet mondani, mert úgy gondolja, a családjának ezzel segítene a legtöbbet. De Khait nem sikerül a tervek szerint elcsábítania. Amit Esme a szerelemről tud, az mind igaz is... de csak saját magára vonatkozóan. Teljesen belebolondul a férfiba, aki meg van róla győződve, hogy sosem fogja tudni viszonozni az érzéseit.

Esme hamarosan kénytelen lesz elhagyni az Egyesült Államokat, de Khai végül rádöbben, hogy mindvégig tévedésben volt... és hogy a szerelemnek sokféle arca lehet.

Helen Hoang, a szívmelengető és üde A szerelem egyenlete című regénye után, melyet saját Asperger-szindrómája ihletett, ezúttal egy beilleszkedési nehézségekkel küzdő férfit kísér végig a pártalálás és a szerelem rögös útján.