A nagy uralkodó egyetlen, törvénytelen fiával sokáig mostohán bánt a történelmi emlékezet. Mivel Beatrix királynétól nem született örököse, Mátyás őt jelölte a trónra. Igyekezett törvényes utódjának elismertetni, de hirtelen bekövetkezett halála ebben megakadályozta.
Apja halála után Corvin János hercegre kemény idők vártak. Örökségéből az egyházi és a világi nagyurak - akik nem fogadták el Mátyás döntéseit, és kizárólag a saját érdekeiket tartották szem előtt - ilyen-olyan címeken részt követeltek, és mindent megtettek annak érdekében, hogy megakadályozzák trónra lépését. Ugyanakkor Mátyás özvegye, Beatrix is ellene dolgozott, hiszen mindenképpen királyné akart maradni, ha már királynő nem lehetett. Ilyen körülmények között a hercegnek villámgyorsan fel kellett nőnie, hogy érdekeit eredményesen képviselhesse.
Zömmel politikai ellenfelei és ellenségei tollából maradtak az utókorra azok az írásos anyagok, amelyek azt sugallják, hogy Corvin János felkészültség, műveltség, politikai érzék és tettrekészség tekintetében meg sem közelítette apját. Részben ennek alapján ítéltetett meg, hamis képet festve személyiségéről, hiszen későbbi tevékenysége és a török ellen folytatott eredményes délvidéki harcai ennek épp az ellenkezőjét bizonyítják.
Politikai cselszövés, ármánykodás, intrika és besúgás kísérte Corvin János rövidre szabott életét, nem kímélve magánszféráját sem.
Vajon hogyan alakult volna az ifjú élete, ha azok a főurak, akik apja előtt felesküdtek a hűségére, nem pártolnak el tőle? Mennyiben változott volna a történelmünk, ha az uralkodásra több szempontból is alkalmatlan Jagelló Ulászló - vagy ahogy azóta is emlegetjük: Dobzse László - helyett Hunyadi Mátyás fia kerül az ország trónjára?
Ezekre a kérdésekre is keresi a választ a szerző háromkötetes alkotása, amely plasztikusan és izgalmasan mutatja be a korabeli bel- és külpolitikai viszonyokat és történéseket.