A visszaemlékezés a 20. századi magyar történettudomány egyik kimagasló képviselőjének, a magyar és az európai középkori történelem nemzetközileg is elismert kutatójának, a népiségtörténeti iskola hazai megteremtőjének, Mályusz Elemérnek (1898-1989) a tollából származik. Az 1970-es évek első felében készült, majd a következő évtizedben többször is kiegészített és átdolgozott memoár nem csupán visszaemlékezés, hanem mint Mályusz mindegyik tudományos munkája, ez is hatalmas tényanyagra épülő, rendkívül adatgazdag, szigorú igényességgel, tartalmi és formai műgonddal, nemesen archaikus stílusban megírt mű. Az olvasó a szerző számos nehézséggel, buktatóval terhes, de nem kevés sikert is felmutató gazdag életpályáját gyermekkorától egészen hatvanéves koráig kísérheti e kötetben nyomon. Mályusz visszatekintve életének fontosabb mozzanataira, fordulópontjaira nem egyszerűen egy kronologikus felépítésű memoárt vetett papírra. A fő hangsúlyt tanulmányainak, rendkívül tudatos életpálya-választásának és ezzel szoros összefüggésben tudományos érdeklődésének és munkásságának a bemutatására helyezte. Személyes sorsának alakulását, tudományos tevékenységét és sikereit, életének buktatóit egy rendkívül sajátos, már-már radikálisan konzervatív jellegű szemszögből, igen életszerűen kívánja láttatni, ügyelve arra is, hogy az általa át- és megélteket mindig az adott időszak politikai, társadalmi és kulturális jelenségeinek, eseményeinek összefüggéseibe ágyazva tárgyalja