Több mint három évtized elteltével jelenik meg Herczegh Géza (1928-2010) könyvének második, javított és bővített kiadása. Szerzője jogtudósként lett egyetemi tanár, akadémikus, alkotmánybíró, majd évekig volt a hágai nemzetközi bíróság tagja. Volt tehát alkalma bőven tudományos munkássága kibontakoztatására - ezt számos alapvető jogi munkája is bizonyítja. Miért szánta el magát mégis arra. hogy átfogó könyvet írjon a magyar külpolitika századairól? Ennek két döntő oka volt. Az egyik személyes: Herczegh Géza eredetileg történész akart lenni, de erről pályaválasztása idején, a Rákosi-korszakban, le kellett mondania. A másik ok: az a meggyőződése, hogy szükség van olyan összefoglaló műre, amely a magyar történelem nemcsak belülről mutatja meg, hanem európai összefüggéseiben, tehát végső soron tehát a külpolitika dimenziójában tekinti át. Azt érezte, amit Illyés Gyula Magyarország német megszállása küszöbén így fogalmazott meg: "a magyarság legnagyobb veszedelmének (mert minden jó törekvés legvégzetesebb akadályának) egy hamis helyzetismeretet és abból következő még hamisabb önismeretet tartok."
Herczegh Géza fenyegetés ellenében szeretett volna történelemtudománnyal foglalkozni, és céljáról elismert jogtudósként sem mondott le. A történész alapossággal gyűjtötte egész életében az adatokat, olvasta a szakmunkákat saját összefoglalása megírásához. Így született meg az monumentális mű, amelynek első kötetét tartja kezében most olvasója.
Ezt a könyvet szemlélete, világlátása teszi kivételessé. Szerzőjének gondolkodását nem kötötték a szaktudomány világát jellemző elvi és gyakorlati korlátai. Meglehet, ha Herczegh Géza történész lesz, valamely részterület kiváló kutatójává válik - ahogyan azt a tudományos élet vagy az egyetemi tanszékek rendje szabja meg. Így azonban nemcsak a magyar történelem egészére figyelhetett, hanem hosszas külföldi útjai is késztették arra, hogy Európa nézőpontjából vegye szemügyre Magyarország történelmi útját. Ahonnan az is jobban látszott, hogy milyen kockázatot jelent a magyar történeti közvélemény befelé fordulása: az, hogy történelmünk értelmezésében milyen könnyű megfelejtkezni Magyarország tényleges mozgásteréről, szűkebb és tágabb geopolitikai beágyazottságáról. E kötet fontosságát az adja, hogy nemzetközi történelmünket a nagy európai változások összefüggései közé helyezve vizsgálja. Így válik világossá a magyar történelem sok kulcsfontosságú eseménysorának háttere, az az erőtér, amely döntően befolyásolta például a törökellenes harcokat vagy éppen 1848-49-es szabadságküzdelmünk sorsát.
A Herczegh Géza vázolta történelmi keretben jól látszik, hogy a magyar külpolitika nem más, mint egy olyan kapcsolatrendszer működésében való részvétel, amelyet a keresztény metafizika alapján kibontakozott európai kultúra, társadalmi és politikai közösség határoz meg. Ez a nagyvonalú történelemértelmezés kapcsolja művét a magyar történetírás hagyományaihoz, mindenekelőtt Szekfű Gyula örökségéhez.
A szakzsargon körülményességétől mentes, világos, elegáns megfogalmazásai izgalmas olvasmánnyá, szellemes, de tudományosan megalapozott észrevételei, szemléletének nagyvonalúsága pedig a mai, sokszor nehezen átlátható világunk megérését segítő, megbízható irányadássá teszik.

Szerző: Herczegh Géza