1944-1945-ben a megszálló Vörös Hadsereg az akkori Magyarország
területéről több százezer embert vetett fogságba, hogy legnagyobb
részüket elhurcolja - Szolzsenyicin szavaival élve - a Szovjetunió
térképét légypiszokként beborító kényszermunkatáborokba.
A hadifogolyként, illetve internáltként elhurcoltak a GUPVI (Hadifogoly-
és Internáltügyi Főparancsnokság), míg a szovjet hadbíróságok által
hosszú évekre, évtizedekre elítéltek a GULAG (Lágerek Főparancsnoksága)
fennhatósága alá tartozott lágerekbe kerültek. Szemelvénygyűjteményünk
tematikus bontásban, a túlélők visszaemlékezésinek egyes részleteit
csokorba szedve örökíti meg az elfogott, illetve az úgynevezett málenkij
robot (egy kis munka) ürügyével lépre csalt, közös sorsban osztozó
katonák és civilek, férfiak és nők, fiúk és lányok megpróbáltatásait:
rabságba vetésüket, a gyűjtőtáborokból a céltáborokig tartó hosszú és
gyötrelmes vonatutat, a lágerélet mindennapjait, a foglyok ott átélt
szenvedéseit, hazatérésüket, majd az itthoni megaláztatásokat, a rájuk
kényszerített hallgatást.