Tallián Mariann mesekötete a misztikum világába repíti az olvasót. Hol a csillagok közt találjuk magunkat, egy fekete lyuk fogságában, máskor szobrok elevenednek meg az utcasarkon, vagy épp egy bolha mesél nekünk a szabadságról. Tanúi lehetünk a csodafa életben maradásért való küzdelmének, a Selyemút menti titokzatos birodalomban elandalít egy álruhás lány szerelmes éneke, vagy a víz alatti kivilágított palotában a halakkal és angyalokkal ünnepi körtáncot lejtünk.
A kötetben szereplő állatok, növények és varázslatos lények emberi sorsokat tükröznek. A Lampionvirág olyan témákat érint, amelyek megértéséhez érdemes elrugaszkodnunk a hétköznapi valóságtól. A mesenovellák ebben az intuitív kalandban fogódzót nyújtanak a halál, a hajléktalanság, a fogyatékosság, a bántalmazás, a bevándorlás vagy éppen a honvágy elfogadásához, a humoros, olykor megható, máskor földöntúli mesevilág felfedezésével. A történeteket összeköti a reménysugár, hogy a sötétségből a világosság felé kivezető utat előbb-utóbb mindenki megtalálja.