Böjte Csaba, több mint ötezer gyermek nevelőapja derűt sugárzó, reményt adó és nemes tettekre sarkalló ember, ki a szívét osztja szét nap mint nap. Vajon milyen az a család, amely gyökereket és szárnyakat adott neki? Milyen volt Csaba testvér ártatlanul bebörtönzött édesapja után vágyakozó gyermekként, háborgó lelkű kamaszként, keményen dolgozó bányászként, majd lélektől fűtött fiatal szerzetespapként? Hogyan alapította és hogyan működteti élet-, érték- és nemzetmentő munkásságát?

Egy különleges asszony "tisztakék" szemével pillanthatunk most bele az életébe. Ez az asszony állt hozzá a legközelebb, ő volt a legrégibb és legkedvesebb munkatársa: az édesanyja.

Karikó Éva négy interjúkötetet készített Böjte Csabával kiadónknál a hit legfontosabb igazságairól. Ebben a könyvben azonban Csaba testvér édesanyját bírta szóra 2015-ben, halála előtt fél évvel. Böjte Julianna, ha csak tehette, kerülte a nyilvánosságot, szelíden, határozottan és nagylelkűen a háttérben végezte munkáját. Ugyanazzal a józansággal és kitartással, ahogy fiatalasszonyként egymaga nevelte fel gyermekeit az apa nélkül maradt családban. Elfogadta sorsát, imáival hordozta fiát és sok-sok "unokáját", akik, mint vallomásukból kiderül, nyugalmat, biztatást, biztonságot kaptak tőle. Csaba testvér szavaival: "ő a jéghegy láthatatlan alapja, amely magasba emel engem"