Negyedszázaddal ezelőtt Németh Gábor és Szilasi László Kész regény címen közreadta két barát levelezését. Gabriely György és Poletti Lénárd egymáshoz írt soraiból nemcsak egy barátság természetrajza, hanem a második világháború előtti évek Európájának baljós árnyai is körvonalazódnak. A két művelt, sziporkázó fiatalember számára az értelmező párbeszéd létkérdés volt azokban az években, amikor az igazság keresése szó szerint halálos kockázattal járt.
Rejtélyes körülmények között megszakadt levelezésük most két, újabban felfedezett irattal bővül: Poletti memoárjával a hetvenes évekből, Gabriely följegyzéseivel pedig 1946-ból. Az első egy sokat megélt férfi számadása, aki bűn és felelősség, isteni gondviselés és emberi jóvátétel kérdéseivel hadakozik a csupaszra rabolt vidéki Magyarországon. A második egy amnéziával kezelt túlélő küzdelme az elveszett emlékeiért, amelyekről sosem tudhatja, hogy megtalálásuk nem sodorja-e újabb veszélybe.
Noha a most először közreadott két írást nem egymásnak címezték, azok mégis párbeszédben állnak, és együtt adják ki azt az egészt, amit az életnek kiszolgáltatott, de halhatatlan barátságuk jelent.