Curzio Malaparte (1898-1957) a fasiszta Olaszország diplomatája és haditudósítója, áldozata és üldözöttje volt egy személyben. Élete főművét, a Kaputtot 1941 és 1943 között írta, amikor olasz haditudósítóként bejárta a keleti frontot: Lengyelországot, Ukrajnát, Finnországot és Svédországot. Olasz tisztként olyan helyekre is bejuthatott, amelyekről más újságírók legfeljebb álmodozhattak. Találkozott az SS-vezető Himmlerrel; Ciano gróffal, Mussolini vejével; Vilmos császár unokájával és egy sor nagykövettel.

Malaparte regényének szimbolikus történetei, sokszor bizarr párbeszédei lebilincselő módon ábrázolják a haláltusáját vívó nép és a francia pezsgőt vedelő vezetők kontrasztos világát. A felső tízezer tagjaival való beszélgetések, viták, vacsorák és ivászatok közben Malaparte felidézi a fronton vagy a hátországban történt, sokszor megrázó és döbbenetes eseményeket, amelyeknek maga is szemtanúja volt. Férfiak, nők és gyermekek szenvedéseiről, megaláztatásáról, az állatok kiszolgáltatottságáról mesél - mindezt szembeállítva a hatalom közelében lévők fényűző életével, akik nem akarnak tudomást venni a közelgő összeomlásról.
A Kaputt minden sorával az emberi jogokat védelmezi, és izgalmas leleplezése egy olyan kornak, amelynek sohasem szabad megismétlődnie.