Csupa tabu. Csupa olyan fogalom, olyan jelenség és olyan leírás, amiről még mindig - egy prűd, egy képmutató, egy álszent társadalom alázatos szolgáiként - magányosan és szégyenkezve gondolkodhatunk. A sperma a magyar nyelvben szitokszó. A női nemi szerv
a szajhaság tárgyiasított jelképe. Az azonos neműekkel való kapcsolat fertő, az elfajzás része. A nemi tevékenység konkrét gyakorlata megrontás, bűngyakorlás. Az önkielégítés megbetegítő szégyenletesség, szent borzadály. A monogámia lehetetlenségéről aztán szót se ejtsünk. Schauschitz Attila, író és újságíró könyve fölszabadultan, az irónia gyöngéd erejével, megannyi tudományos ismeret birtokában veszi sorba a szexualitás történetiségével, az evolúció folyamatával kapcsolatban fölállított piros lámpák sorát. Ez az út, a könyv tapasztalata szerint, nem elsősorban szégyenkezésre méltó, hanem inkább izgalmas és kalandos. Igazi fölfedezés, a kiscserkészek és a kisnővérek kijönnek a napra a fullasztó hátsó szobákból. A szerző esszéinek gyűjteménye roppant szórakoztató, fölvilágosultsága magával ragadó, és ráadásul könnyed is, mint egy jól sikerült, felhőtlen randevú.(Darvasi László)