Juhász Zsófia (1928-1990), akit szinte mindenki Zsó néninek ismert, az egyik legmeghatározóbb személyisége a 20. századi magyar református szeretetszolgálatnak, diakóniának.
Ebben a könyvben amelynek első kiadása a református Szeretetszolgálati Iroda Diakóniai Könyvtárának köteteként jelent meg egy rövid bevezető tanulmány foglalja össze Juhász Zsófia életét és diakóniai munkáját, majd pedig bőséges szöveggyűjtemény osztja meg azt a szellemi örökséget, amit írásban is ránk hagyott, összegyűjtve írásait, prédikációit és a vele készült interjúkat.
Mindannyiunknak felejthetetlen az a lelkesültség, amellyel a legjelentéktelenebbnek tűnő dolgokról is tudott beszélni. Számára nem jelentett ellentmondást az elméleti teológia és a diakónia mindennapi gyakorlata közötti feszültség, mert mindent annak rendelt alá, hogy Krisztus kicsinyeit, az egyház kincseit (...) mindenki a tőle telhető legjobb módon szeresse, és gondjukat viselje. Remélem, ez a kötet azoknak is fontos kapaszkodót nyújt saját küldetésük mélyebb és teljesebb betöltésére, akik személyesen nem ismerhették őt. (Bölcskei Gusztáv Ajánlásából)