Életem első szonettjét, Ibolyák címmel 1960-ban ír?tam. A szonett zárt és kötött forma, fegyelemre, tömö?rítésre összpontosít.
Szonettjeim főleg szerelemről, természetről, emberi kapcsolatokról, leányomról szólnak s néha "filozofi?kus" gondolatokat rejtő szonett írásával is próbálko?zom. Sőt, még szüretről is írtam szonettet hexame?terben: "Vedlik a táj dideregve, az ősz zörög itt, veti ágyát..."
Ezek a szonettek rácsodálkozások az életre, az el?múlásra. Igyekeztem, hogy minél változatosabbak, színesebbek legyenek, abban bízva, hogy az olvasó ráé?rezzen a szonettek szavakba foglalt "lelkére."
Könyvem második része a görög mitológia néhány "istenének" inkább emberhez illő tetteiről szólnak. Kissé ledérek, pikánsak a hexameterben írott versek, hogy aki elolvassa, örömmel és vágyakozva gondoljon szerelmesére : "Fény teli égi világ! Felidézlek dalba szö?vötten. Hősi, dicső kor! Telve az ég, meg a föld szere?lemmel..."
Budai Kulcsár János