Amikor idén megkésve és emiatt némi lelkiismeret-furdalással köszöntöttem őt kilencvenedik születésnapja alkalmából, Heller Ágnes a sértettség legkisebb jele nélkül azt írta: "A jókívánságok nem késhetnek el." A halálhírek azonban mindig túl korán jönnek. Heller Ágnest az utolsó pillanatig a szikrázó elevenség jellemezte. Szellemének rugói egyszerűen nem tudtak elfáradni. Visszatekintve úgy vélhetjük, mindig is tudtuk: hozzá csak a hirtelen halál illik.
És most itt a hír, hogy múlt pénteken, nyaralás közben beúszott a Balatonba - és nem tért vissza. Heller Ágnes idegenkedett volna attól, hogy egy ilyen hírt romantikus színben tüntessünk fel; én azonban könnyen el tudom képzelni, ha szabad ezzel a gondolattal vigasztalni magam, hogy ő a halál véletlenszerű érkezését kívánta.