Hunčík Péter (1951) pszichiáter, etnopszichológus, publicista, író. Első és mind ez idáig egyetlen regénye 2008-ban jelent meg először, s azóta három utánnyomást is megért; a legutóbb 2011-ben került a magyar könyvpiacra. Mind a közönség, mind a kritika pozitívan fogadta, szerzője nem egy irodalmi díjban részesült, számos recenzió és tanulmány tárgya lett.

Remek, ízes humor, finom élcelődés, a gyermeki rácsodálkozás leleplező ereje, valamint a megbocsátás és az intelmezés megrendítő természetességének könyvét tartja kezében az olvasó.
Ez a mikszáthi és a hrabali anekdotikus elbeszélőművészet hagyományait hasznosító mű a legjobb értelemben vett szórakoztató szépirodalom. Sorait áthatja a mindenkori kisember méltányos életért folytatott heroikus küzdelme. Szórakoztató és szép olvasmány, miközben amiről szól - egy határ menti szlovákiai magyar kisváros, Ipolyság polgárainak békeszerződésektől, háborútól, hadifogságtól, kitelepítéstől és a kommunizmus hazugságaitól terhes és zajos élete-, valójában egy szebb és jobb polgári világ menthetetlen pusztulásának látlelete. Ami mégis összetartja a városka jobb sorsra érdemes, különbözőségükben is szeretnivaló tagjait - és magát e szeretnivaló regényt -, az a köztük levő, személyes sorsuk alakította eleven viszonyrendszer. Az a bizonyos mindent átszövő ezüstszál, mely az emlékek felidézésével a nemzedékeken át visszavezethető múlt - és így a család, a rokonság, a közösség - össze- és fenntartását biztosítja.