A Harcos pszichológusok két férfi lebilincselő együttműködéséről szól, akik nagy irodalmi alakokhoz mérhetők. Hősök voltak az egyetemen és a harctéren – mindketten fontos karriert futottak be az izraeli hadseregben –, és kutatásuk szorosan kapcsolódott rendkívüli élettapasztalatukhoz. Tversky ragyogó, magabiztos harcos és nyitott személyiség volt, akit mindenütt lelkes kíváncsiság kísért. Kahneman, aki gyerekkorában a nácik elől menekült, befelé forduló ember, akinek kutató kétkedéséből csíráztak ki a gondolatai. Ők lettek a tudomány történetében az egyik legnagyszerűbb páros, és olyan szoros volt az együttműködésük, hogy nem emlékeztek rá, melyikük fejéből pattant ki egy-egy ötlet, és nem volt fontos számukra, hogy azt kinek tulajdonítsák. Feldobtak egy érmét, hogy ki legyen a szerző az első helyen az első tanulmányukban, ezután pedig egyszerűen váltogatták egymást.
Ez a történet az emberi elme működéséről szól, két lenyűgöző ember személyiségén keresztül, akik annyira alapvetően különböztek egymástól, hogy valószínűtlennek tűnik, hogy barátok vagy kollégák lehettek. Közben végérvényesen megváltoztatták az emberi elmével kapcsolatos nézeteinket.