Szendrey Júlia alakját excentrikus feleségként és hűtlen özvegyként, Petőfi Zoltánét pedig tékozló fiúként őrizte meg a kulturális emlékezet. Gyimesi Emese kötete nem a fentebbi toposzok mentén, hanem gyermekek által írt, eddig jórészt publikálatlan források alapján közelít Szendrey Júlia családjának történetéhez. A gyermekkori levelek, versek, a játékként és ajándékként készült kéziratos újságok nemcsak azért értékesek, mert újrarajzolják a családtagok portréját, hanem azért is, mert lehetőséget adnak arra, hogy gyermekszemmel pillantsunk be a 19. század városi és vidéki kultúrájának sokszínű világába. Az 1860-as évek Pest-Budáját Szendrey Júlia második házasságából született fiaival együtt járhatjuk be, akik féltestvérüknek, Petőfi Zoltánnak mesélnek a dinamikusan fejlődő városról, ahol elindult a lóvasút, felépült az Akadémia palotája, "képes lapokkal" várt a Kávéforrás és csokoládéval a Városliget. Ritka ajándék, amikor mindezt nem felnőttek elbeszéléséből, hanem gyermekek látásmódján keresztül ismerhetjük meg.