Villoro - aki az egyik legnépszerűbb, számos országban ismert mexikói regényíró - imádja a futballt. Varázslatosak a futballistákról szóló elbeszélései, és különlegesek az esszéi is, miközben őt is gyakran ugyanaz foglalkoztatja, ami minden futballrajongót. Ki nagyobb játékos, Messi vagy Ronaldo? Mitől lett a Barcelona egészen különleges csapat - azaz mi volt Guardiola titka? Melyik a futballtörténelem legnagyobb gólja, és hogy lehet, hogy az a gól két, szinte tökéletesen egyforma változatban létezik? Miért köpködnek a focisták? Miféle szerzet a bíró - hogyan választhatja egy felnőtt ember hivatásául azt a szakmát, amelyben rendszeresen szidni fogják az édesanyját?
És egyáltalán: mi a futball, miben rejlik a varázsa, mitől vált olyan emberi tevékenységgé, amely a leginkább egyesíti az emberiséget egy közös szenvedélyben?
Villoro rólunk, magyarokról is ír: egy röpke találkozása Esterházy Péterrel indította arra, hogy a futballtörténelem legnagyobbjai (Didí, Pelé, Maradona, Cruyff) mellett megemlékezzen Puskásról is - és elmélkedjen azon, hogy a magyarok vajon miért tudnak olyan filozofikusan viszonyulni a vereségekhez.
Mi, magyarok, persze tudjuk, hogy ha a futball nem is nálunk a legjobb, a magyar futballirodalomnak nincsen párja. Mándy Iván, Moldova György, Végh Antal, Esterházy Péter, Ferdinandy György, Darvasi László, Sajó László, Kőrösi Zoltán... és sokan mások olyan szinten művelték-művelik ezt a sportágat, mint senki más. Most Juan Villorót is bevehetjük ebbe a sorba. Nem magyar ugyan, de ezt nézzük el neki.
"Ha a futballról akarnak beszélni, akkor forduljanak Juan Villoróhoz." (Carlos Fuentes)