Hogyan látja a világot egy autista? Mit tesz, ha beszélni nem tud, de valamit nagyon szeretne elérni?
Hogyan talál magára valaki, aki agyvérzésen esett át? Mit tehet önmagáért, ha nem tud mozogni, beszélni úgy, mint azelőtt?
Filip és Borisz története összefonódik, találkozásuk pedig egy rég eltemetett titkot is felszínre hoz, és egy különös nyomozás kulcsa lesz.
Filip már kisfiú korában különbözött a többiektől. Az ő szeme mást látott, a keze mást tapintott, a füle mást hallott, mint hasonló korú társaié. Autizmusa miatt a zajos és zűrzavaros világban eligazodni csak a saját maga által kreált, értelmetlennek tűnő rutinok segítségével tudott. Egy családi tragédia kiszakítja megszokott környezetéből, és attól kezdve csak egy dolog foglalkoztatja: visszatalálni ahhoz a valakihez, aki az életébe melegséget és vidámságot hozott.
Borisz erős és fiatal, mindene megvan, amit egy kora harmincas férfi kívánhat: gyönyörű feleség, jól fizető állás, karrier. Egy napon azonban arra ébred, hogy egy kórházi ágyon fekszik magatehetetlenül, a gondolatait pedig nem tudja szavakká formálni. Visszakaphatja-e korábbi életét, és ha igen, milyen áron?
A szerző, Nagy Mónika, eredeti foglalkozását tekintve gyógytornász, egy autista fiú és két egészséges kislány édesanyja. Második regénye az emberségről, küzdelemről, testvéri szeretetről szól. Hasonlóan, mint első könyve, a Kísértetek álarcban című Covid-regény, segít meglátni a valóságot olyan emberek szemszögéből, akik nem tudják elmesélni saját tanulságos történetüket.