Ferenczi Sándor összes műveinek harmadik kötete az analitikus 1914 és 1919 között keletkezett cikkeit, tanulmányait tartalmazza szerkesztői kísérőjegyzetekkel ellátva. Természetesen az írások a pszichoanalízis technikáját is érintik, többek között a szabad asszociáció, az áttétel és viszontáttétel jelentőségére vagy az aktív technika szerepére utalva. Ferenczi személyes életében is fontos eseményeket hozott ez a néhány év. Ekkorra esnek Freuddal folytatott néhányhetes analízisei. Levelezése Freuddal még intenzívebbé, mélyebbé, szakmai és személyes élete megosztásának egyik fő terepévé válik. Ekkor zajlik a háromszög- vagy inkább négyszög-kapcsolat Altschul Gizella, Pálos Elma, a "házassági tanácsadó" Freud és a döntésképtelen Ferenczi között. Az érintett időszak igen sűrű és turbulens volt politikai eseményekben is: világháború, őszirózsás forradalom, Tanácsköztársaság, fehérterror. Ezek mindegyike nyomot hagyott a pszichoanalízisen is, elméleti, terápiás és intézményes szempontból egyaránt. A háború okozta traumák megfigyelése, a "háborús neurózis" esetei formálták Ferenczi elméleti és technikai gondolkodását. A háborús rombolás és regresszió újfajta lelki betegségeket hozott, s ezek gyógyítására a pszichoanalízist is legitim eszközként tekintették. Paradox módon a háborús helyzet eredményezte azt is, hogy 1918 szeptemberében Budapest lett az 5. Nemzetközi Pszichoanalitikus Kongresszus helyszíne. A Tanácsköztársaság pedig a világon első pszichoanalitikus egyetemi tanszék megalapítását hozta el, ha csak néhány hónapra is. Vagyis a pszichoanalízis ebben az időszakban átmenetileg hivatalos elismerést nyert.