Elín színházi kellékkészítő, akit felkérnek, hogy egy fiatal tehetség, Ellen drámájának reykjavíki színre vitelében részt vegyen. Ahogyan a könyv két főszereplőjének nevéből sejthetjük, Elín és Ellen között sok a párhuzam, és Eiríksdóttir a történet előrehaladtával egyre több titokba és múltbéli történésbe avatja be az olvasót. A sokszor krimiszerű történetszövés során kiderül, hogy a két nőben az is közös, hogy mindketten szemtanúi voltak, amint egy hozzájuk közel álló szerettük elvesztette kapcsolatát a külvilággal. A szeretetéhség, a magány, illetve az erőszak és az elszigeteltség elleni küzdelem időnként sokkoló jelenetei között a valóságból történő kilépés és az azt körülszövő félelem válik a mű központi témájává, ahogyan Elín az olvasó szeme előtt demenssé válik. A rendkívül erőteljes írásmű elnyerte a 2017-es Izlandi Irodalmi Díjat, 2018-ban pedig jelölték az Északi Tanács Irodalmi Díjára is.

Kristín Eiríksdóttir a kortárs izlandi irodalom egyik legsokoldalúbb képviselője. 1981-ben született, édesanyja a 2016-ban elhunyt híres izlandi költő és műfordító Ingibjörg Haraldsdóttir volt. Végzettsége szerint képzőművész, eleinte verseket írt, majd novellákat, végül néhány színdarab után, illetve mellett a regényekhez is elért. Az Elín a második regénye, amely eredetileg novella formában jelent meg, ám a szerzőt annyira foglalkoztatta főszereplőinek sorsa, hogy úgy érezte, ki kell bővítenie az írást.