Weöres Sándor műfordításai a köztudottan nagyszerű magyar fordítás irodalmi legjava terméséhez tartoznak. A költő területileg és időben a világirodalom legkülönbözőbb műveinek magyar nyelvű tolmácsolására vállalkozott, proteusi alkatából fakadóan bámulatos beleérző képességgel, nyelvi kreativitással. Mivel az ötvenes években csupán fordításai jelenhettek meg és létfenntartását is csak ezeknek köszönhette, rengeteg ismert és ismeretlen verset teremtett újjá anyanyelvünkön. Ezeknek csak egy részét közölte az Egybegyűjtött műfordítások 1986-ben megjelent három kötete. A mostani életmű kiadás teljességre törekedik, a műfordítások első részeként a híres keleti (kínai, indiai, perzsa, vietnámi, mongol) anyagot adja közre, amelyben nemcsak az eddig összegyűjtött művek szerepelnek. Mivel Weöres a keleti életszemléletet és filozófiát alaposan ismerte és magáévá tette, műfordításai nem csak művészi szépségük miatt olyan nevezetesek, de azért is, mert e művek szellemiségét talán minden más műfordításnál hitelesebben sugározzák.