A második világháború utolsó felvonása. Egy bajorországi hadifogolytábor kórházának pincéjében, brutális szőnyegbombázás közepette megszületik egy csecsemő. Kalandos út vár rá, melynek során három életet élhet meg. Amikor felnőttként az orvosi hivatást választja, a sors az egészségügyhöz köti. A társadalmi változások sodrában a falusi körzettől az egyetemi klinikai gyógyításon keresztül a magángyakorlat kiismerhetetlen útjain át bejárja a szakma rejtett útvesztőit. Eközben eredménytelenül birkózik az egészségügy feudális felfogású, ugyanakkor erős politikai összefonódásaival. Megéli a Covid-járvány minden gyötrelmét és utóhatását, mindezeket orvos-szakmai szemmel feldolgozva a jövőt illetően lehangoló következtetésekre jut.
Dr. Sághy Tamás tárgyilagos, ugyanakkor finom humorral megírt szembenézése életútja megpróbáltatásaival letehetetlenül izgalmas olvasmány, ön- és társadalomkritika, egyúttal minden részletében hiteles korrajz.
Részlet:
Irma néni egy fővárosi kórház belgyógyászati osztályán egyik délelőtt elhunyt. A halál beálltát az osztályos orvos jegyzőkönyvezte, és az előírások szerint néhány óra múlva a halottat leszállították a kórház proszektúrájára, rátették a személyzet által csak tepsinek nevezett fémtárolóra, és lepedővel letakarták. Délután fél négykor a boncmester teljes elképedésére a korpusz felült a tepsiben, és kiabálni kezdett, azonnal jöjjön egy orvos, mit keresek én itt a halottak között! Irma néni, egyébként nyugdíjas műtősnő, innentől fogva valamiféle missziót érzett, és egy saját maga által összeállított folyadékkal gyógyítani kezdett olyan bőrbetegségeket, amelyekkel az orvostársadalom sokat kezdeni nem tudott. Miután a kezelt betegek sorra gyógyultak, ez orvosi körökben kiverte a biztosítékot. Egy helyi eset végképpen felborzolta a kedélyeket, amikor a beteg egyik lábának műtéti eltávolításáról döntöttek, és meghatározták a műtét időpontját, a beteg műtét helyett az idős hölgy kezébe ajánlotta sorsát, és a kezelés után másfél hónappal kerékpárjáról integetett korábbi kezelőorvosának.