A kötet írásai ironikus hangvétellel tartanak tükröt napjaink társadalma, megrögzöttségei, tabui és előítéletei elé. Főhőseik azok a kisembernek nevezett, ám tetteikben, attitűdjeikben egyáltalán nem kisszerű szereplők, akik fölött elsiklik a történetírás, ám mégis ők alakítják, élik, formálják a világot.A novellák, elbeszélések más szférákra is rávilágítanak, a velünk élő állatok, kedvencek, vagy a látókörünkbe került élőlények világára, akiket próbálunk a saját képünkre farigcsálni. Jórészt a szerző fikciós, gyakran groteszk világában játszódnak ezek a történetek, melyek a való világ elemeiből építkeznek: háborús konfliktus és bérgyilkosság, árulás és hűtlenség; mindemellett naplójegyzetnek tűnő, máshol a filozófia síkjaira is ellátogató, rövid feljegyzésekre bukkanunk. Udvardy Zoltán korábbi regényéhez és korábbi kötetéhez hasonlóan visszatükröződnek a gyermekek születése, cseperedése, növekedése által adott élmények is, mint egy olyan misztérium, amely kimeríthetetlen témája emberemlékezet óta az alkotóknak.