Szerencsére van egy fiam, egy csodálatos fiú.
Sajnos drogfüggő.
Szerencsére már gyógyulófélben van.
Sajnos visszaesik.
Szerencsére megint gyógyulófélben van.
Sajnos visszaesik.
Szerencsére megint gyógyulófélben van.
Sajnos visszaesik.
Szerencsére nem halt meg.

Ezt a gyötrelmes hullámvasutazást éli meg újra és újra David Sheff, miközben fia, Nic drogfüggőségének súlyos következményeivel küzd. Mielőtt függő lett, Nic lefegyverzően kedves srác volt, vicces és vidám, remek sportoló és kitűnő tanuló, fiatalabb testvéreinek rajongott bálványa. A drog hatására aztán valóságos emberi roncs lett belőle, aki hazudozott, még a saját öccsét is meglopta, és végül már az utcán élt.
Az újságíró apa olyan megszállottan próbálja megmenteni fiát, hogy már-már ezt is függőségnek lehetne nevezni. Szakmai tudásával felvértezve nekilát, hogy megértse a függőség természetét, és minden lehetséges kezelési módot felkutasson. Egyetlen pillanatra sem hajlandó lemondani Nicről, ugyanakkor fel kell tennie magának a kérdést: meddig terjed a szülő felelőssége? A szereteten kívül mit tehet még a fiáért, amit eddig nem tett meg? Veszélybe sodorhatja-e saját és családja életét azzal, hogy tovább reménykedik Nic gyógyulásában?