A rendkívüli és letehetetlen regény egy fergeteges, helyenként abszurditásba (az orosz valóság teremtette abszurditásba) forduló szatíra az orosz újgazdag vállalkozók világáról.

A kisregénybeli történet keretét egy Pétervárról Moszkvába tartó vonatút adja. Egy középkorú, sikeresnek éppen nem mondható író éjszakai vonattal indul haza, Moszkvába. A kupéban az indulás előtti utolsó pillanatban megjelenik egy, első pillantásra is gazdagnak tűnő fiatalember a testőrével. Miután a fiatalember nem tudja elérni, hogy az író másik kupéba költözzön át (mert ő általában egyedül utazik), beszélgetésbe elegyedik az vele, és megrendel nála egy elbeszélést, amely az élettörténetét örökítené meg. És mesélni kezd az életéről... mesélni kezdi a Bukottak égboltját...

"Elkezdődött a szexparti. A Bourbon terjedelmes tósztot mondott René szellemében az Oroszország és Franciaország közötti mély eurázsiai kapcsolatokról, majd kifejezte abbéli örömét, hogy ilyen magas rangú vendéget van szerencséje fogadni a hajlékában. Válaszképpen Orgijevics erősen szájon csókolta. Aztán következett a vendég válasza. A Második Kedvenc Titkár hosszasan értekezett Oroszország és Franciaország évszázados szeretetéről, és közben addig ügyeskedett, hogy az 1812-es háborút közös NATO-hadgyakorlatnak állította be. Az est jól sikerült! A lányok ledobták magukról a salátaleveleket, és az asztalon eltáncolták a kalinkát, miközben kihívóan rázták dús keblüket - négyes méretűnél kisebbet nem válogattunk be a csapatba. Én magam kétszer is pertut ittam Orgijeviccsel. A Bourbon, miután határozott ígéretet kapott rá, hogy visszaadják neki a francia trónt, Oroszország iránti feltétlen elkötelezettsége bizonyságaképpen egyenesen üvegből nyakalta a vodkát. Az ideiglenes megbízott lakájlelkülettel töltögette Gosának és Tengiziknek a Sztolicsnaját, melyet még a peresztrojka előtti időkből őrizgettek a követség pincéjében. A slepp úgy zabált és vedelt, mintha éppen csak most mentették volna ki az Élet Útján a blokád alatt álló Leningrádból."