"Tisztázzunk valamit: nem hiszem, hogy bárki is - introvertált, extrovertált vagy bármi más - gyógykezelésre szorulna. Volt azonban egy olyan időszak, amikor boldogtalan introvertáltként éltem, és kíváncsi voltam, vajon hogyan változna meg az életem, ha egy évet eddig számomra ismeretlennek és ijesztőnek tűnő dolgok kipróbálására szánnék. Ez a könyv ezekről a próbálkozásokról szól. Jó szórakozást a rémes történeteimhez!"

Mi történne, ha egy félénk introvertált egy évig úgy élne, mint egy társaságkedvelő extrovertált? Ha tudatosan próbálna olyan élethelyzetekbe kerülni, amelyeket egyébként mindenáron elkerülne? Jessica Pan ezt fogja kideríteni.

Amikor munkanélküliként és barátok nélkül találja magát, a kanapé ismerős Jess-alakú mélyedésében ülve, elgondolkodik azon, milyen lenne az élete, ha egy kicsit nyitottabb lenne az új élményekre és az új emberekre, ha egy kicsit kevésbé ragaszkodna ahhoz, hogy állandóan otthon üljön. Ezért fogadalmat tesz: egy éven át arra kényszeríti magát, hogy az extrovertáltak életét élje. Írt egy listát: improvizáció, egyedül külföldre utazni - többek között Budapestre - és... idegeneket megszólítani a metrón. Azonnal meg is bánja. Tényleg jobb vagy könnyebb az élet, ha extrovertált az ember? Vagy valóban olyan rémálom, amilyennek Jess mindig is gondolta?

A Bocs, hogy késtem, igazából nem is akartam eljönni című könyv Jess az extrovertáltak világában töltött, vicces és fájdalmas évét követi nyomon, és hasznos lehet minden introvertált ember számára.