A nyilvánosságnak szánt beszélgetés mindig tanúbizonyság-tétel is. Senki sem tesz tanúbizonyságot a maga teljességében arról, aminek tanúja volt, csak annak bizonyos részleteiről. Alapvetően szinte csak arról, amiről kérdezik. Éppen ezért a kérdezőnek az a legfontosabb dolga, hogy tudja azt - amire leginkább Heidegger tanított meg bennünket -, hogy múlt és jelen viszonya elsősorban nem is kronológiai, hanem inkább léttörténeti. A jó kérdés ilyenformán az alkalmas idő (a kairosz) előhívásához ad segítséget. S csak az az idő lehet igazán a miénk, melynek történéseiről beszélgetni tudunk. Illyés Gyula írja egy helyütt: "Az igazságot kimondani nem nagy dolog, megtalálni nehéz. A kimondásához csak a test bátorsága kell, megtalálásához a léleké." Kívánom, hogy aki kinyitja ezt a könyvet, erősödjön meg általa lelkében!

Fazekas István