Suhai Pál könyve szovjet hadifogságba (valójában málenkij robotba) hurcolt apjának, a korábban rendőrként szolgálatot teljesítő id. Suhai Pálnak a különböző GUPVI-lágerekből 1945 és 1950 között írt mintegy nyolcvan levelét tartalmazza.
A lágerek hadiüzemeknek számítottak, tilos volt róluk bármiféle információt közölni, még helyszínüket sem lehetett megadni. A levelek forrásértéke emiatt viszonylag csekély - annál gazdagabb a fogságba vetett belső valóságáé, az otthoniakhoz fűződő kapcsolatokban kiteljesedő, kárpótlásul mintegy a kifejezhetetlen, arra ítélt külsőért.
Ilyennek tekinthető e könyvben a szerzőnek apja leveleivel folytatott utólagos dialógusa is. Mert e könyv két történetet eleveníti föl: az apáét s a vele csak hatéves korában találkozó gyerekéét, e könyv írójáét, aki a hagyatékába került leveleket az utódgeneráció tapasztalataira tekintettel is feldolgozta. Ezzel pedig egy külön kategóriát is felállított: azokét, akik a hadiárvákkal szemben találkozhattak ugyan hazatérő apjukkal, számukra azonban ez bizonyult sorsmeghatározó tényezőnek.