A levelek eddig pihentek. El kellett telnie Görömbei András elhunyta óta egy, Nagy Gáspár halála óta több, mint másfél évtizednek, hogy azok ma már senkit se sértsenek, bántsanak, s a lényegre, a kettejük barátságára, kapcsolatára, a korszak eseményeire és fontosabb történéseire koncentrálhassunk, a levelekben tükröződő és megfogalmazott - korukon és korunkon túlmutató - eszmékre, ideákra figyelhessünk. Most már dolgozhatnak.
Közhely bár, de valóban kor- és irodalomtörténet ez a levelezés! Az irodalmi és közélet megannyi, mára elfeledett alakja, eseménye, harca, vitája, sokszor a kilátástalanság, az elkeseredettség érzése sejlik fel belőlük, de a barátság, a kitartás, a csakazértis! hangja, a család örömei is szólnak a sorokból. S a kádári rendszer szellemi-emberi kilátástalansága, de mindig az újrakezdés reménye, egymást ösztökélve és biztatva, a legnehezebb pillanatokban is. (Részlet Petrik Béla Bevezetőjéből)
Nagy Gáspár 75. születésnapját köszöntjük a kötettel.
Az MMA és a Közjóért Alapítvány támogatásával.

Összeállította és a jegyzeteket írta: dr. Petrik Béla