Az ifjú Ara tipikus Baricco-mű: tömör, titokzatos, sejtelmes-ködös, lassan és messziről kibontakozó történettel lepi meg olvasóját, melynek fókuszában egy látszólag közömbös szituáció áll: a családi ebédre betoppan az Ara, és keresi a Vőlegényét. Akiről nem sok mindent tud. Tudunk. És tudnak... no meg ennek fordítottja. Ki az Ara? És milyen a viszonya az Anyához, az Apához, a Nagyapához? A számtalan párhuzamos történetből aztán felsejlik valami egészen különleges viszonyrendszer, ami egyszerre bizarr és meghökkentő. Sokkoló és váratlan. Vagy ilyen, amikor a családi idill mögé pillantunk? Baricco szikével és metszőollóval boncol, rombol, lebont. Aztán mesél. Szűkszavúan, tűpontos megfogalmazással. Az eredmény: egy nagyregénybe kívánkozó dráma egy novella terjedelmében.