Lassan telnek a másodpercek, a percek, az órák, a napok, a hetek, a hónapok, az évek és az évtizedek. Az idő halad, megy előre a maga útján. Az idő nem vár senkire. Az idő nem vár sem rád, sem rám. Az idő nem vár meg. Az idő nem fog megállni, nem fog lelassulni, nem fog gyorsabban haladni. Az idő így vagy úgy, de el fog telni. A kérdés csupán az, hogy mit teszel ezen idő alatt? Hogyan élsz? Hogyan gondolkodsz? Hogyan érzel? Boldog vagy-e? Tudsz-e élni lelkiismeret-furdalás nélkül? Hálás vagy-e a rengeteg csodáért, ami az életedben van? Képes vagy-e megbocsátani? Vársz-e a megfelelő időre? Halogathatod a megfelelő döntések meghozatalát, de tudd: az idő így is, úgy is el fog telni, ha döntesz, ha nem. Az idő nem fog várni a számodra megfelelő időre, nem fog megállni, és nem fogja megvárni, hogy dönts végre. El fog telni az idő. Vagy boldogan, vagy boldogtalanul. Amit ma megtehetsz, az az, hogy szembenézel az életeddel és önmagaddal. Elgondolkodsz azon, mi az, amit igazán szeretnél, vagy hogyan szeretnél élni, és meghozod a szükséges döntéseket, bármennyire fájnak, kényelmetlenek, nehezek vagy félelemkeltőek, és elindulsz önmagad felé. Mire lenne szükséged ahhoz, hogy rájöjj: a boldogságod kulcsa a saját kezedben van?