Nguyen Xuan Khánh vietnami író műve történelmi és családregény. Két vietnami és egy francia család életén keresztül mutatja be Észak-Vietnam, azaz az akkor Tonkinnak nevezett országrész világát a XIX sz. végén és a XX. sz. elején. Ez volt a francia hódítás kezdetének és a gyarmati uralom megszilárdulásának az időszaka. Az író valóságos és fiktív személyeken, eseményeken és helyszíneken keresztül mutatja be a vietnami nemzeti ellenállás és a francia hódítók közötti rendkívül kegyetlen küzdelmet, a keleti és a nyugati kultúra konfliktusát és kölcsönhatását is. A regény újszerűen ábrázolja a gyarmatosítás ellentmondásait, következményeit, a nyugati kultúra megtermékenyítő
hatását, a modernizáció eredményeit, és a vietnami hazafiak vívódását, ellentmondásos gondolkodását, és tevékenységét is. Szemléletesen mutatja be az észak-vietnami paraszti élet valóságát. A műben különös hangsúlyt kap a többnejűség és a gyerekházasságok béklyójában vergődő falusi nők életének az ábrázolása, a szexualitás és az anyaság. A regényen végigvonul az időszak eszmei küzdelme, a hanyatló konfuciánizmus, a buddhizmus, és a kereszténység közötti ádáz harc, amely egyes időszakokban kegyetlen vallásháborúvá fajult. Az eszmék csatározásában különös színfoltot jelent a jellegzetes vietnami anyavallás, amely ma is jelen van az országban. A regény betekintést nyújt az Észak-Vietnamban 1921-ig létezett hivatalnoki vizsgarendszerbe is.

Nguyen Xuan Khánh (1933 Hanoi - 2021 Hanoi) az orvosi egyetemről 1952-ben csatlakozott a franciák elleni ellenálláshoz. 10 évig a vietnami néphadseregben szolgált mint katona. Később a hadsereg irodalmi lapjánál dolgozott. 1973-ban kegyvesztett lett, nyugdíjazták, és eltiltották a publikálástól. Angol fordításokból élt szűkös körülmények között. Regényei, novellái csak 1990 után jelenhettek meg. Az erdők anyja c. regényét 2005-ben fejezte be, és 2006-ban adták ki. A regény elnyerte a Hanoi Írószövetség díját. A regény azóta több kiadást ért meg. Nguyen Xuan Khánh 2021-ben, 88 éves korában
halt meg Hanoiban.